Felhőfajták: így ismerd fel a 10 alapfelhőt

A felhők a levegő vízgőztartalmából keletkeznek. Amikor a felemelkedő levegő lehűl, a vízgőz egy része apró vízcseppekké vagy jégkristályokká csapódik ki. Ehhez kondenzációs magokra is szükség van: por-, só- és koromszemcsékre, amelyeken a cseppek kialakulhatnak.

Magasság szerint

• Magas szintű felhők (5–13 km): jégkristályokból állnak, vékonyak, fehérek.
• Középszintű felhők (2–7 km): vízcseppek és jégkristályok keveréke.
• Alacsony szintű felhők (a talajtól 2 km-ig): főleg vízcseppekből állnak.
• Függőleges felépítésű felhők: alapjuk alacsonyan van, tetejük akár 10–12 km magasba is felnyúlik (zivatarfelhő).

Alak szerint

• Réteges felhők (stratus): vízszintesen kiterjedtek, lassú, nagy területű emelkedésből születnek.
• Gomolyos felhők (cumulus): függőlegesen fejlődnek, gyors, feláramlásból keletkeznek.

A 10 alapfelhő

A zivatarfelhő, közelebbről

A cumulonimbus a legveszélyesebb felhő. Teteje gyakran üllőszerűen szétterül, alatta sötét, tépett felhőfoszlányok láthatók. Belőle hullik a heves zápor, a jégeső, és ebből csap le a villám. Ha tornyosuló gomolyfelhőket látsz nyári délután, érdemes ránézni a radarképre.

Tipp megfigyeléshez

• A felhők mozgásának iránya a magasabb légrétegek szelét mutatja.
• Ha a pehelyfelhők után fátyolfelhő, majd lepelfelhő érkezik, és sűrűsödik, gyakran melegfront közeledik, és eső jön.
• A Meteorológiai Világszervezet (WMO) ingyenes, online Nemzetközi Felhőatlasza fényképekkel mutatja be a felhőfajokat és -változatokat.

---

Ez a cikk a MeteoLine korábbi tudástárának átdolgozott, frissített változata.